> > > >Hoppá. Azt hiszem nagy a biztonság. Nem kell félni!
> > > >A történet foszereploje és szenvedo alanya egy haverom kollégája,
aki
> > > >autójával a Népliget mögötti sötét úton haladt, egy szombat este.
> > > >Egyszer csak szirénázást hallott közeledni. Lehúzódott, nézte,
hogy
hol
> > > >jön, aki szirénázik, de nem látott senkit. Épp visszatért volna
az
út
> > > >közepére, amikor hátulról hirtelen csak belecsattant a kocsijába
egy
> > > >rendorautó, mindenféle lámpa vagy villogó nélkül, üvölto
szirénával.
> > > >Persze mindjárt megállt és kiszállt.  A rendorök is kiszálltak,
miután
> > > >sikerült az óbégató szirénát elhallgattatniuk. Mindketten
> > > >pocsolyarészegek voltak. Megtekintették a járorkocsi
szétnyomódott
> > > >orrát, illetve a srác kocsijának hasonló állapotba került farát,
majd
> > > >intézkedni kezdtek. Ez már eleve szabálytalan, hiszen a saját
ügyükben
> > > >nem járhattak volna el, de ez nem zavarta oket.. Igaz,
elismerték,
hogy
> > > >ok a hibásak, adtak is egy betétlapot a csókának, majd suru
> > > >elnézéskérések közepette visszamásztak a sérült kocsiba,
> > > >visszakapcsolták a szirénát, és usgyi, elhúztak az éjszakába.
Másnap,
> > > >azaz vasárnap, a család éppen ebédelt, amikor váratlanul
csöngettek.
> Két
> > > >civil ruhás nyomozó volt az, és a srácot keresték.
> > > >- Maga ez és ez?
> > > >- Igen, kérem...
> > > >- Maga karambolozott tegnap este itt és itt?
> > > >- Igen, én.
> > > >- Akkor most velünk jön.
> > > >- Én? Hová?
> > > >- Vallomást kell tennie! Jöjjön, nem érünk rá!
> > > >
> > > >
> > > >Ezzel, mint a régi szép idokben (amelyek még nem is múltak el),
fogták
> a
> > > >fószert, és bár meg nem bilincselték, de szabályosan elvezették.
> > > >Beültették egy kocsiba, és bevitték a közlekedésrendészetre..
Kicsit
> > > >gyanús volt, hogy miért teszik ezt épp vasárnap délután, amikor a
kutya
> > > >se dolgozik, de aztán kiderült, amint odaértek. Az egész épület
üres
> > > >volt, nem volt bent senki, csak ez a két nyomozó, akik ot hozták,
meg
> az
> > > >a két rendor, akikkel tegnap karambolozott! Bent várták egy
irodában,
> > > >leültették, és az orra alá dugtak egy elore megírt vallomást,
hogy
ezt
> > > >írja alá. A srác elolvasta, majd visszaadta, hogy ne
szórakozzanak
> vele,
> > > >ugyanis a vallomás azt tartalmazta, hogy elismeri, hogy o a
hibás,
mert
> > > >nem adott elsobbséget a megkülönbözteto jelzéssel közeledo
> > > >rendorautónak.
> > > >- Hát akkor hogy volt? Mondja csak el szépen!
> > > >Erre elmondta, hogy mi történt, hogy o szabályosan haladt, ez a
két
> > > >fakabát meg részegen belement a kocsijába. A nyomozó le is
gépelte
ezt
> a
> > > >vallomást, de érdekes módon, amikor kinyomtatta, már megint az
volt
> > > >benne, hogy elismeri, hogy o volt a hibás, és nem adott
elsobbséget.
> > > >Gondolták, hátha nem olvassa el, mielott aláírja. o azonban
elolvasta,
> > > >és mondta, hogy vagy leírják rendesen, amit mond, vagy
feljelentést
> tesz
> > > >a katonai ügyészségen. Ez már hatott, gyorsan lepötyögték a
vallomást
> > > >helyesen, és ezt már alá is írta.
> > > >- Végeztünk? - kérdezte.
> > > >- Nem, még nem - felelte a nyomozó. - Itt ez a szonda, fújja meg!
> > > >- De miért akar maga engem egy irodában ülve megszondázni?
> > > >- Azt mondtam, fújja meg! Ne akadályozza a nyomozást!
> > > >Erre meg is fújta a szondát, ami persze nem mutatott semmit, mert
nem
> > > >ivott. Vágták is a pofákat a rendorök, amikor látták, mert arra
> > > >számítottak, hogy a vasárnapi ebédhez felhajtott legalább egy
sört,
és
> > > >akkor produkál nekik egy elszínezodött szondát, amit csatolhatnak
a
> > > >feljelentéshez. Az ugyanis nincs a szondára írva, hogy mikor
fújták
> > > >meg. De mivel ez sem sikerült, befejezték a szórakozást, és
udvariasan
> > > >elnézést kértek, hogy berángatták. Persze haza már nem vitték,
csak
> > > >kibaszták az utcára, menjen haza, ahogy tud... Az eset után
kapott
> > > >értesítés tanúsága szerint a két rendort az ügyben
elmarasztalták, és
> > > >végül elismerték, hogy ok voltak a hibásak.  Mindenesetre
szánalmas,
> > > >ahogy elotte megpróbálkoztak, hátha sikerül áthárítani a
felelosséget
a
> > > >vétlenre. Még szánalmasabb, hogy a kollégáik minden további
nélkül
> > > >segédkezet nyújtottak ehhez. Ez lenne az a szervezet, ami minket
> szolgál
> > > >és véd. Köszönjük.
> > > >
> > > >
>> >
>
>